Az idei év időjárása kedvező volt a bíboros kosborokra Törökbálinton.

Vagy csak nekem volt szerencsém velük. Akárhogy is, az idén több mint hatvan kosbortövet fedeztem fel városunk területén.
A felfedezéssorozathoz Németh Balázs Messenger-üzenete adta meg az első impulzust, akitől a következő fotót kaptam ezzel a megjegyzéssel: „A Balatonfüred fölötti erdőben találtuk ezt a szépséget. Meg tudod mondani, hogy hívják?”

Már válaszoltam is: „Bíboros kosbor. Törökbálinton is találkoztam vele pár alkalommal. Meg is nézem az egyik helyet: kb. emlékszem rá, hol volt.”
A „pár alkalom” közül kettőről fotóm is van. Ezt a fotót itt 2015-ben készítettem:

Amint látod, több tő is nőtt szorosan egymás mellett, de csak az egyik virágzott. Ezek sajnos nincsenek már meg, mert néhány éve beépítették a területet. Azt a példányt, amelyikre gondoltam, egy másik helyszínen találtam. 2017. május 27-én így nézett ki teljes virágában:

Mutatok a virágzatáról egy közelebbi képet is, hogy lásd, milyen kis emberfigurákat képes elővarázsolni az egyes virágokból emberi képzeletünk:

Fogadok, hogy Te is egy kis bíborost ismersz fel a középső virágban, ahogy én!
Csak vicceltem. Szerintem egy nagy kalapú, női ruhába öltözött személyt látsz Te is, kackiás bajusszal. A bíborost csak azért kevertem bele, nehogy azt hidd, hogy egy papi személyhez való hasonlóság van a magyar elnevezés hátterében. A magyar név a tudományos név megfelelője. Az Orchis purpurea név második eleme ugyanis bíborszínűt jelent. Az elnevezés talán arra utal, hogy a virág szára bíborosan futtatott, ami elég jól látható a virágok között.
Nos, 2021. május 2-án szerencsésen megtaláltam a négy éve fotózott növényt, de csak a tőlevelei nőttek ki, nem virágzott:

Lehetett volna rosszabb is, mert valaki egy nagy rakás rőzsét lökött oda, mely fél méter híján eltakarta. Épp annyi hely volt csak, hogy a rakás elé guggolva le tudjam fotózni. Megjegyzem, később hozott ez is virágot, sőt termése is lett: azt a termést is erről a növnyről szedtem le a minap, melyet az egyik lentebbi fotómon látsz.
Gondoltam, ha már itt vagyok, körülnézek, hátha találok másik tövet is. És találtam is! Aztán egy harmadikat, és így tovább: összesen 21 tövet találtam aznap, többségüket egy kb. 250 m2-es területre koncentrálódva. Lefotóztam mindet – sebtében, mert szemerkélt az eső, de mindenképp dokumentálni akartam a dolgot. Védett növényről van szó, összesen 210 ezer Ft eszmei értékkel. Gondoltam, ezt az ügyet át kell passzolom a Kerekdombosoknak. Felhívtam Fernengel Andrást, röviden elmondtam neki a dolgot, s másnapra egy területbejárást beszéltem meg vele.
Május 3-án, a terep bejárásakor találtunk Andrással még néhány olyan tövet, amelyet elsőre nem vettem észre. Azzal váltunk el, hogy én visszamegyek valamikor és alaposan körülnézek, ő pedig átgondolja, hogy mit lehetne tenni a növények megóvása érdekében.
Másnap, május 4-én visszamentem a helyszínre. Összesen 49 kosbortövet találtam. (Kb. egy hét múlva további 10+ tövet találtam pár száz méterre, de azokról nem készítettem képeket.) Ezúttal nem csak virágzó példányokat kerestem, hanem fiatalokat is, melyek még nem virágoznak. Találtam is jó néhányat, köztük olyant is, amit az alábbi kép mutat:

Ezt a növényt szemlátomást letaposta valaki. Nem kizárt, hogy az a valaki éppen én voltam, mert az első bejáráskor csak a nagy, virágzó növényekre ügyeltem. Egy taposástól persze még semmi baja nem lesz egy növénynek, de ha kíváncsi természetbarátok serege szabadul a helyre, akkor az utánpótlásnak lőttek, gondoltam. Ez sokat nyomott a latban, amikor András javaslatát elfogadtam, miszerint ne áruljuk el senkinek a lelőhelyet.
Mutatok még egy afféle „ilyen volt, ilyen lett” képpárt is egy növényről, mely egy gyalogút mellett nőtt, ahol számítani lehetett rá, hogy valaki észreveszi. Ilyen volt a növény, amikor a felmérést pontosítottam:

És ilyen volt 3 nappal később, miután valaki tőből kitörte vagy kitekerte a virágát:

Az eset arra int, hogy nem elég a titkolózás, tájékoztatásra is szükség van, hiszen a virágzó növény szépsége megtévesztő: arra gondolhat valaki, hogy kertből kiszökött dísznövényt talált az erdőben. És mért baj az, ha az ember virágot szed egy invazív növényről!
Ezért András megkért, hogy a sztori mellett írjak valamit a fajról is, hangsúlyozva azt, mi indokolja a védelmét. Íme:
A bíboros kosbor, őshonos orchideáink egyike
Amikor orchideáról hallunk, elsőre szobanövények jutnak eszünkbe, vagy a dél-amerikai erdők fáin lakó különleges növények. Esetleg beugrik az is, hogy az „igazi” vanília is egy orchidea (Vanilla planifolia) terméséből készül. Nem mindenki tudja, hogy orchideák – talajlakó az összes – nálunk is élnek, csak nem ilyen-olyan orchideának hívjuk őket magyarul, hanem nemzetségenként ennek-annak. Talán ezért nem tudatosult bennünk az, hogy igazából orchideákkal van dolgunk, holott hazánkban 67 őshonos fajukat tartják nyilván.
Kezdjük a „legtipikusabbal”, az Orchis nemzetséggel, melyről az orchideafélék családja az Orchidaceae nevet kapta.
Az Orchis nemzetség tagjait – ezek közé tartozik a bíboros kosbor (Orchis purpurea) is – mind valamilyen kosbornak hívják. Él ezen kívül hazánkban a vitézkosbor (Orchis militaris), a füles kosbor (Orchis mascula), a majomkosbor (Orchis simia) és a sápadt kosbor (Orchis pallens) is. És ez az öt faj még csak a kosbor (Orchis) nemzetség volt.
A 67 hazai faj a következő 22 nemzetségbe sorolódik. A leltárt Molnár V. Attila Magyarország orchideáinak atlasza c. 2011-es könyve alapján állítottam össze. A nemzetség latin neve után szereplő szám a nálunk élő fajok számát jelzi. Ahol 2/1 stb. szerepel, az azt jelenti, hogy régebben 2 volt, de 2011-ben már csak 1, mert a másikat senki sem látta évek óta. Amint látod, 2011-ben már csak 63 fajról lehetett biztosan tudni, hogy él még nálunk (és ki tudja, mi a helyzet ma, 2021-ben) – nem csoda hát, ha az összes hazai kosborféle/orchideaféle (Orchidaceae) természetvédelmi oltalom alatt áll.
avarvirág (Goodyera 1), bajuszvirág (Epipogium 1), bangó (Ophrys 6), békakonty (Neottia 2), bibircsvirág (Gymnadenia 3), füzértekercs (Spiranthes 2/1), gérbics (Limodorum 1), gömböskosbor (Traunsteinera 1), hagymaburok (Liparis 1), korallgyökér (Corallorhiza 1), kosbor (Orchis 5), lágyvirág (Malaxis 1/0), madársisak (Cephalanthera 3), minka (Herminium 1/0), nőszőfű (Epipactis 19), papucskosbor (Cypripedium 1), pettyeskosbor (Neotinea 2), sallangvirág (Himantoglossum 1), sarkvirág (Platanthera 2), sisakoskosbor (Anacamptis 4), tőzegorchidea (Hammarbya 1), ujjaskosbor (Dactylorhiza 7/6)
Találsz ismerőst közöttük? Biztos! Bónuszként elárulok valamit, bár szerintem rájöttél magadtól is: a papucskosborban a boldogasszony papucsát tisztelhetjük.
Hogy mért soroltam fel ezeket az adatokat? Hogy érzékeltessem, mit jelent a kosborfélék (ez az orchideafélék alternatív magyar elnevezése) szintjén az élővilág sokfélesége. Íme 5 tucat faj, melyek többségéről fogalmad sem volt eddig (ahogy nekem sem). Hacsak nem vagy szakképzett vagy megszállott autodidakta botanikus (ahogy én sem vagyok). És így van ez az általunk ismert(nek vélt) növény- és rovarcsoportok esetében is. Hogy egy példát mondjak az utóbbira:
Tudtad, hogy több mint 700 méhfaj él nálunk?
Na ugye!
Apropó méhek. Ennek a kosbornak is méhek a beporzói, nevezetesen bizonyos bányászméhek (Andrena fajok) és karcsúméhek (Halictus fajok), valamint a háziméh (Apis mellifera).
Mért szorul védelemre a bíboros kosbor?
Ha engem kérdezel, valójában az élőhelyét kellene védeni minden védelemre szoruló fajnak, az orchideáknak különösen. De a törvény fajokat véd, tehát arra válaszolok.
Röviden szólva az életmódja miatt szorul védelemre. Bővebben lásd Molnár V. Attila Magyarország orchideáinak atlasza c. könyvében, melyet teljesen legálisan letölthetsz magadnak pdf-ben a Researchgate-ről, ha ráguglizol. Én csak egyet emelek ki: eszméletlenül apró a magja. Minden más ebből következik.
Ha valaminek az apró voltát szemléletesen ki akarjuk fejezni, azt mondjuk rá, hogy „mákszemyi”. Nos, készítettem Neked két felvételt, hogy lásd, mekkora a bíboros kosbor magja a mákszemhez képest:

Az a banánszerű dolog jobb oldalt a bíboros kosbor érett termése. Jó esetben egy-egy ilyen fejlődik minden egyes kis „kackiás bajszú nőimitátorból”. Ez itt már fel van hasadva. Amikor az első ilyent megbillentettem, olyasmit véltem látni, mint amikor az ember megnyom egy érett pöfeteget vagy megráz egy virágzó hím tiszafát: csak úgy száll a por belőle, melyet a legkisebb légáramlás is magával sodor. Csakhogy itt nem spóra vagy pollen száll a szélben, hanem azok a dohányszínű magvacskák, melyeket egy kék színű dekorszalag ragasztós oldalára szórtam a kontraszt végett, valamint azért, hogy nyugton maradjanak, miközben az udvaron fényképezem őket, ahol hiába mondom a szélnek, hogy ne fújjon. Alul egy papírmérőszalagot látsz, milliméterbeosztással, a nagyobb magvacskák pedig – ahogy nyilván kitaláltad már – mákszemek.
Mutatok egy nagyobb felbontású képet is:

Amint látod, a kosbormagok hossza még fél milliméter sincsen. A vastagságuk meg pláne. Annak a nagyobb részét is a kemény héj teszi ki, mely kellő védelmet biztosít a tartalomnak kedvezőtlen feltételek között. Hogy hogyan fér el ebben a szikecske, melyből majd a sziklevél fejlődik a csírázás során, hogy táplálja a növénykét?
Sehogy.
A kosbor mindent egy (vagy inkább sok apró?) lapra tett fel. Rengeteg parányi magot termel, melyet szertehord a szél, abban bízva, hogy némelyiket majdcsak átsegíti valami a kezdeti nehézségeken. Ez a valami egy olyan gombafaj (pl. az Epulorhiza fajok egyike), mely a kis magoncba hatolva tápanyaggal látja el azt. Aztán vagy van ott olyan gomba, ahová a kosbormag hullott, vagy nincs. (Ezt a terepen körülnézve nem lehet megállapítani, mert jellemzően nem olyan gombák ezek, amelyeknek a termőteste előbújik a földből.) Ahol ilyen kosbor él, ott nyilván előfordul ilyen gomba is, hiszen másképp a meglévő kosborpéldányok sem lehetnének ott. Ez lehet a magyarázata annak, hogy viszonylag kis területen találtam én is a növényeket, illetve csoportokban.
Ha magról akarod szaporítani a növényt – nem tudom, hogy ez legális-e egyáltalán, de mindenesetre jobb, mint ha kiásnád a tövet azzal, hogy hátha megmarad a kertedben –, szerintem olyan vállalkozás, mint véletlenszerűen kiválasztani egy GPS koordinátát mondván: Na, akkor én most elmegyek oda, és szedek egy kis vargányát a vacsorához!
Azt hiszem, a fentiek megvilágítják azt, mért különösen fontos a termőhely védelme az adott esetben.

Nagy Sándor m&m