Jáger János meliorációs mérnök, talajtani igazságügyi szakértő cikke:

Jó magyar szokás szerint aszály ügyben is eljutottunk a falig, a bajra használható és jövőt biztosító megoldás nincs. A gondolatkísérletet az utólagos katasztrófavédelmi gondolkodás helyett a felkészülésre kellene koncentrálni. Jó sok lehetőséget kihasználatlanul hagytunk.Szakmai körökben köztudott, hogy Magyarország legnagyobb víztározója a talaj. A csapadékhiány esetén azonban a gyökerek számára könnyen felvehető víz egyre mélyebben található, végül elérhetetlen lesz. A talajvízből páraként felszálló vízutánpótlást a talajvizek lesüllyedésével el lehet felejteni.Fohászként az ég felé fordulunk, de sokkal jobban tennénk, ha letérdelve a földet kérdeznénk meg, tud-e rajtunk segíteni. A földben ott van az igazi orvosság.A segítség a tulajdonosoktól jöhet. Azoktól a magántulajdonosoktól, akik ma birtokolják az ország termőföldjeit. Fontos tudni, mielőtt folytatnám, hogy az országban kb. 2,2 millió hektárt nem a tulajdonosok művelnek, hanem területeiket bérbe adják. A tulajdonosoknak legfőbb igénye, hogy decemberben adómentesen megkapják a kialkudott haszonbérleti díjat. A bérlő dönti el, hogy áldoz-e talajra vagy a legnagyobb haszon reményében csupán használja azt.Hazánk talajai üledékeken képződtek ezért nagyon változatosak. Ez egyébként az értékük is. Nem lehet mindenhol mindent megtermelni. A talajok vízgazdálkodása szintén nagyon változatos, sokszor a táblán belül is van-nak nagy eltérések. A talajban teljes vízhiány ritkán alakul egy évben, annak előzménye van. A növény a gyökérzónából a folyamatosan megújuló gyökérszőrökkel veszi fel vizet, és egyre mélyebb rétegekbe hatol le, aztán megáll. Talajvizeink, már régen olyan mélyre szálltak, hogy onnan segítség nem várható, marad az égi áldás.A záporok nagy része ma a felszínről hasznosítatlanul lefolyik, mert a talajokba a hirtelen jött eső nem tud beszivárogni. Ebben a talajművelés is hibás. A talajban a vízgazdálkodási folyamatok egyre szűkebb felszínközeli rétegekben zajlottak, és a legjobb talajaink is aszály-érzékennyé váltak. A víztakarékos gondolkodás a hosszú távú megoldás, de ehhez talajfeltárásokat kell elvégezni, hogy a diagnózis a talaj aktuális vízkészletéről pontos legyen. A talaj vízháztartási mérlegével megtervezhető az a növényi kultúra, amely biztonsággal megtermelhető az adott területen, mert a legnagyobb kár az, ha nincs termés. A talajzsaroló növények erőltetése felgyorsítja a folyamatot, a talaj mély rétegeiben is a gyors kiszáradásához vezethet.Van még egy súlyos akadálya az újragondolásnak, ez pedig a talajjavítás hiánya. Tessedik Sámuel életművét és sok éves hazai gyakorlatot „a szakértők” tanácsára félretettük, mert az „unió nem támogatja”. Ez a tévút 2,2-2,5 millió hektár lesavanyo-dott talajtól vonta meg azt a lehetőséget, hogy a kalciumpótlással a termőképességük helyreálljon. Nyilván ez alaposan kihatott a talajok vízgazdálkodási tulajdonsá-gaikra is.Az öntözés a szántóföldi gazdálkodás csúcsa, de a száraz gazdálkodás gondjait nem ez a technológia fogja megoldani. Az öntözés bővítéséhez csak az átvezeté-sekben lehet a jövőben gondolkodni, mivel a felszíni vízkészletek elfogytak, csak a nagyobb folyók mellett érhetők el.A hazai talajoknál megkereshetők és megtalálhatók azok a gazdálkodási megoldá-sok, amelyek a talaj természetes termőképességének tudásalapú visszaállításával megalapozhatók lesznek.